Reggel kinyitod a szemed valami idióta csipogó hangra, ami egy szürke "dobozból" jön. Később rájössz az-az ébresztő, ideje felkelni. kilépsz a padlóra, ami a téli idő miatt kb. -100°os ezt persze mind bal-lábbal, hogy véletlenül se induljon babona nélkül a napod. Miközben egyenesen próbálsz eljutni a fürdőszobáig, legalább kétszer bevered a kislábujjadat az ágyba vagy az ajtófélfába. Elmész pisilni, mert azért talán félig alvó állapotban is megy. Ott egy perce elalszol, majd arra ébredsz, hogy az anyád üvöltözik: " Kelj fel, hallod? Kelj fel, mert lerángatom rólad a takarót" - ami egyébként mindegyikünk rémálma a lámpa felkapcsolás után - Valamit visszaüvöltözöl az anyádnak és kínkeservesen folytatod tovább a napi felkészülést. Kibattyogsz a fürdőbe, ahova túlságosan nagy lendülettel mész és majdnem lefejeled a csapot. Mikor belenézel a tükörbe, ott visz el a mentő, mert látod, hogy valami köcsög UFO elrabolta a tested, és úgy nézel ki mintha a kutya szájából szedtek volna elő...két hét után...De sebaj megoldható probléma. Az első dolog, amit csinálsz, a fogmosás, de mikor már két perce sikálod a fogadat megállapítód, hogy semmivel sem lett tisztább vagy üdébb, és ráadásul még az állad is fáj. Visszanézel a tükörben, látod tiszta fogkrém az állad, de a szádba nem jutott. Ezután elvégzed rendesen a műveletet, messziről elkerülve az orrodat - a további balesetek elkerülése miatt - Majd kikaparod a szemedből a 2 tonnányi csipát, ami valahogyan este került oda. Felfedezésnek számít, hogy ennek a levakarása után LÁTSZ!
Akkor jöhet a hajad. Van valami halvány emlékképed arról, hogy lefekvés előtt milyen jól nézett ki, semmi gubanc, egyenes puha tincsek. A valóság azonban rosszabb...
A hajad helyén valamiféle széna bála van, a felét elaludtad, de persze a másik felét nem, mert akkor a végén szimmetrikus lenne. Megfogod a fegyveredet, hogy kiirtsd a gonoszt - megfésülködsz - Már szinte alig érzed a fejbőröd, annyira zsibbad az akció után, de legalább már áll valahogyan. Beállítod a megfelelő szögbe, tincsről-tincsre, ráfújsz pár tubus hajlakkot, mikor eléred a kívánt hatást, megelégedsz a külsőddel, jöhet a ruha. Megnézed a szekrényt... nincs semmi jó ruhád...egyik sem elég jó...vagy túl hideg...vagy túl meleg lenne...kövérít...túl kurvás...túl fiús lenne...így telik el a következő 20-25 perc majd rájössz eléggé késésben vagy. Ezért felkapod azt a ruhát amire először ránéztél, majd magadba mondod " elmegy" és nagyon reméled nem találkozol azzal A helyes pasival a suliban aki előtt azért szeretnél jól kinézni.
Majd ránézel az időre, basszus 5 perc és megy a buszod. Felveszed a csizmád, ami a hosszú szárának köszönhetően a felénél a cipzárazás közben elfárad a kezed, de kit érdekel? MEGY A BUSZ! Felkapod a sálad, olyan gyorsan, ahogyan csak tudod - ennek az-az eredménye, hogy míg nem érsz be a suliba, majd megfulladsz, mert olyan szorosan van rajtad - felveszed a kabátod, rá a táskát ÉS megtörtént a baj, kikapcsolódott a melltartós - Bakker - akkor villámgyorsan ledobsz magadról mindent, hogy bekapcsolhasd, majd felkapsz mindent, hogy elindulhass. A buszmegálló fele eszedbe jut bezártam az ajtót? Lekapcsoltam a villanyokat? Visszafuss megnézni? Úgy döntesz igen, otthon ellenőrzöl minden, "meglepetésedre" mindent rendben hagytál. Folytathatod az álmok futást, hogy elérd a buszt. Mikor éppen odaérnél, az utca másik oldalán lévő buszmegállóhoz, elrobog melletted A busz, de persze nem tudsz átkelni az úton, mert minden idióta akkor került kocsiba. Átkeveredsz a forgalmon, még lehet, hogy eléred a buszt, már csak egy kicsi kell majd, BUMM bevágja előtted az ajtókat és ezerrel elhúzz a busz. Legalább 10 perc mire jön a következő, aminek a következménye, hogy a hajadat már 4X elfújta a szél, lefagyott a kezed, de a kabáton belül meg meleged van. Mikor már azon gondolkozol, hogy elköss e egy autót megjelenik a busz. De olyan tömeg van rajta, mint a heringes dobozban. A járműben sikerül találnod egy helyet ahova le tudsz ülni, megteszed, majd eléd beáll egy alkoholista 80as bácsi és csókolómmal köszön neked.
Végül sikeresen megérkezel az iskolában, ahol látszólag csak te sietsz, mert rajtad kívül mindenki olyan lassan megy, mint egy csiga. Belépsz az osztályba, te köszönsz, válasz nincs... nem baj. Még van egy kicsi időd átnézni az anyagot mielőtt becsengetnek, hogy azért mégis tudjad mit kellett volna megtanulnod tegnap. Majd a többiek kérdezik "kész a házid?" Mire te: "Miért volt?" ők: "Igen, nem is kevés, tegnap szinte csak erre volt időm!" Mire te: "Baaszus!" A maradék idődben - 2 perc - memorizálni próbálod az anyagot, és valamiféle hihető kifogással állsz elő, hogy miért nincs kész a házid. Bejön a tanár: "Dolgozat" Mindenki: "Jó, ez könnyű téma" vagy " Hát remélem lesz egy négyes"Te azon gondolkozol, mi az istent tettél előző életedben, hogy ennyire szívatnak, de legalább a házit nem ellenőrzik le. Kikapod a lapot, leírod a kérdéseket, megállapítod, nem tudsz szart sem, egyest kapsz, kész, nem kell nagydobra verni. Valamit írsz a lapra, persze hasból, ami jól esik, egy kis információt szedsz ki a szomszédból, aki elvileg nem tanult mégis annyit írt már a lapra, hogy lilák az ujjai. Beadod a lapot, és reménykedsz, hogy legalább egy nyamvadt kettest tudsz vele szerezni. A nap hátralévő részei is kb. így telik. Matek órán a tanár, akinek az elismerésére vársz már majdnem két éve, negyedszerre is le "Dóráz" kicsit pipa leszel és a kelleténél nagyobb hangerővel visszaszólsz "Adri" mire ő "tényleg?"Mire te "Semmi, már megszoktam" Nagyszünetben elmész valami kaját venni magadnak, mert éhenhalás szélén állsz. Csak pár méteres sort kell kivárnod, mire odajutsz, és közlik veled, hogy " a csibehúsos szendvics elfogyott" Mire te " jó, akkor egy sajtos pogácsát kérek" Mire ő " most vitték el az utolsót " Mire te "akkor mi van?" Fel sorol egy csomó kaját, aminek a felére nem emlékszel, majd ráböksz egy szendvicsre, hogy azt kéred, várva azt, hogy elfogyott, de aztán mégis megkapod! Indulhatsz vissza a terembe végre megenni. A lépcsőn - a nagy izgatottságban, hogy ehetsz - elveszted egyensúlyodat, majd nem elzúgsz, de szerencsére bele tudtál kapaszkodni az előtted lévő emberbe, aki hülyén néz rád. Te mire valahogy visszaállsz egyenesbe, ránézel a gyerekre, és rájössz, hogy ő A srác, gyorsan végig fut a fejedben, hogy ma milyen helyes és te az előbb majdnem ráestél a lépcső közepén, mit majdnem ő tartott vissza attól, hogy betörd az orrod, és most tiszta lököttnek tart. Aztán összefutsz a matek tanárral - megint - köszönsz neki és ő erre egy kis gondolkodás után " Hello, Andi" Mire visszaérsz a terembe már a fejed színe eléri a mély-bordó árnyalatot, és többen kérdezik " mi a baj?" Te erre "Semmi, hágyál" Innentől senki sem szól hozzád, csak azért, mert nem fogod elmondani az egész hülye napodat 10X.
Vége a sulinak, mész enni. Az ebédlőben valami ételre emlékeztető kaját tesznek ki tányérokban, hogy ez "egészséges és finom" Jó, nem vagy ideges, mikor végeztél az evésel, megint visszamész a rettegett buszmegállóba, ahol a szemed előtt ment el a két buszod, ami jó. Legalább 20 percig vársz, hogy jöjjön valami jó járat. Ami közben legalább három emberrel találkoztál, akiket szívből utász, de bájcsevegni kell velük. Legalább 2 igen hülyén kinéző ember áll meg előtted, és legalább egy szerelmetes pár kezd el cuppogni melletted - ami egy kis idő után eléggé zavar - Jön a busz, viszonylag kevesen vannak rajta, "csak történik valami jó is ma" aztán leülsz, és vársz mikor kell leszállni. Aztán már érzed, majd látod, végül hallod, hogy két igen unintelligens ember tart feléd, és valami idiótaságról beszélnek, és mégsem kérheted meg, hogy ne beszéljenek, ezért ők csak folytatják, és beszélnek, mire leszállnál a buszról legalább 30 pontot esett az I.Q.-d.
Haza érsz, felmész a szobádba, látod az egész úgy néz ki mintha bomba robbant volna. Rendet raksz. Pihengetsz. Találsz valami idióta műsort a tévében, aminek az a következménye, hogy megint esett az I.Q-d szintje. Majd neki állsz tanulni, fél óra múlva megunod és inkább valami mást csinálsz. Mint pl.: Ülve alvás, olvasás, rajzolgatás, mindent csak ne keljen tanulnod. Estefele felkelsz az asztalodtól, de addigra annyira elzsibbadt a nyakat az idétlen póztól, ahogyan ültél, hogy félő gerincferdülésed van. Eszel valami finomat - már ami a korlátozott finomságú hűtő engedi - És a vegetatív állapotodban elkezded nézni a tévét. Mikor már majdnem bealszol a kanapén - ültödben - úgy döntesz ideje elaludni. Majd megint szöszmötölsz a fürdőben olyan 30-45 percig. Átveszed a pizsid, de persze első nekifutáskor fordítva veszed fel, csak aztán jól. Majd a szobád ajtajába belerúgsz egyet, majd a fájdalom hatása alatt, neki vágod a könyöködet is az ajtóba. Mostanra már sánta, félkezű meggyötört emberi lélek vagy. Csak az éltet egyszer hétvége lesz, csak várni kell még egy kicsit - röpke 5 napot, 13 órát, 20 percet, de ki számolja, mert te nem! - Bepakolsz a táskádba, de már félig alszol, szóval nem nézed a füzeteidet, kit érdekel, ha nem is lesz olyan órád holnap, vagy pár otthon marad, mert téged nem! MÁR NEM!
Betakarózol az ágyadba, rendesen, lekapcsolod a villanyt, a fejedet is leteszed. Végig fut előtted a napod, hogy milyen piszok szar volt. Aztán, hogy milyen jó lesz aludni. És eljut az agyadig a felismerés, ez az egész holnap újrakezdődik, nincs rá esély, hogy megúsznád, mert attól még, hogy újnap lehet ugyanolyan pocsék, mint a mai.
Ezekkel a gondolatokkal küszködsz egész este, és csak forgolódsz az ágyban, de álom csak nem jön a szemedre...
A vége-fele hallod valami ismert színész szinkronhangját a fejedben - de azért sem jössz rá , hogy kié lehet - Beszél hozzád:
"Balllfassz...
Szerencsétlen...
LÁMA...
Ha a hülyeség fájna...
Lúzer...
Mit bámulsz?...
Ez tényleg a te napod volt, vagy ez valami komédia?!"
Mire te:"tudom; örökölt; állat; ordítanék; hé-hé ez nem barkoba! ; téged; Igen ez az én napom!
Akkor jöhet a hajad. Van valami halvány emlékképed arról, hogy lefekvés előtt milyen jól nézett ki, semmi gubanc, egyenes puha tincsek. A valóság azonban rosszabb...
A hajad helyén valamiféle széna bála van, a felét elaludtad, de persze a másik felét nem, mert akkor a végén szimmetrikus lenne. Megfogod a fegyveredet, hogy kiirtsd a gonoszt - megfésülködsz - Már szinte alig érzed a fejbőröd, annyira zsibbad az akció után, de legalább már áll valahogyan. Beállítod a megfelelő szögbe, tincsről-tincsre, ráfújsz pár tubus hajlakkot, mikor eléred a kívánt hatást, megelégedsz a külsőddel, jöhet a ruha. Megnézed a szekrényt... nincs semmi jó ruhád...egyik sem elég jó...vagy túl hideg...vagy túl meleg lenne...kövérít...túl kurvás...túl fiús lenne...így telik el a következő 20-25 perc majd rájössz eléggé késésben vagy. Ezért felkapod azt a ruhát amire először ránéztél, majd magadba mondod " elmegy" és nagyon reméled nem találkozol azzal A helyes pasival a suliban aki előtt azért szeretnél jól kinézni.
Majd ránézel az időre, basszus 5 perc és megy a buszod. Felveszed a csizmád, ami a hosszú szárának köszönhetően a felénél a cipzárazás közben elfárad a kezed, de kit érdekel? MEGY A BUSZ! Felkapod a sálad, olyan gyorsan, ahogyan csak tudod - ennek az-az eredménye, hogy míg nem érsz be a suliba, majd megfulladsz, mert olyan szorosan van rajtad - felveszed a kabátod, rá a táskát ÉS megtörtént a baj, kikapcsolódott a melltartós - Bakker - akkor villámgyorsan ledobsz magadról mindent, hogy bekapcsolhasd, majd felkapsz mindent, hogy elindulhass. A buszmegálló fele eszedbe jut bezártam az ajtót? Lekapcsoltam a villanyokat? Visszafuss megnézni? Úgy döntesz igen, otthon ellenőrzöl minden, "meglepetésedre" mindent rendben hagytál. Folytathatod az álmok futást, hogy elérd a buszt. Mikor éppen odaérnél, az utca másik oldalán lévő buszmegállóhoz, elrobog melletted A busz, de persze nem tudsz átkelni az úton, mert minden idióta akkor került kocsiba. Átkeveredsz a forgalmon, még lehet, hogy eléred a buszt, már csak egy kicsi kell majd, BUMM bevágja előtted az ajtókat és ezerrel elhúzz a busz. Legalább 10 perc mire jön a következő, aminek a következménye, hogy a hajadat már 4X elfújta a szél, lefagyott a kezed, de a kabáton belül meg meleged van. Mikor már azon gondolkozol, hogy elköss e egy autót megjelenik a busz. De olyan tömeg van rajta, mint a heringes dobozban. A járműben sikerül találnod egy helyet ahova le tudsz ülni, megteszed, majd eléd beáll egy alkoholista 80as bácsi és csókolómmal köszön neked.
Végül sikeresen megérkezel az iskolában, ahol látszólag csak te sietsz, mert rajtad kívül mindenki olyan lassan megy, mint egy csiga. Belépsz az osztályba, te köszönsz, válasz nincs... nem baj. Még van egy kicsi időd átnézni az anyagot mielőtt becsengetnek, hogy azért mégis tudjad mit kellett volna megtanulnod tegnap. Majd a többiek kérdezik "kész a házid?" Mire te: "Miért volt?" ők: "Igen, nem is kevés, tegnap szinte csak erre volt időm!" Mire te: "Baaszus!" A maradék idődben - 2 perc - memorizálni próbálod az anyagot, és valamiféle hihető kifogással állsz elő, hogy miért nincs kész a házid. Bejön a tanár: "Dolgozat" Mindenki: "Jó, ez könnyű téma" vagy " Hát remélem lesz egy négyes"Te azon gondolkozol, mi az istent tettél előző életedben, hogy ennyire szívatnak, de legalább a házit nem ellenőrzik le. Kikapod a lapot, leírod a kérdéseket, megállapítod, nem tudsz szart sem, egyest kapsz, kész, nem kell nagydobra verni. Valamit írsz a lapra, persze hasból, ami jól esik, egy kis információt szedsz ki a szomszédból, aki elvileg nem tanult mégis annyit írt már a lapra, hogy lilák az ujjai. Beadod a lapot, és reménykedsz, hogy legalább egy nyamvadt kettest tudsz vele szerezni. A nap hátralévő részei is kb. így telik. Matek órán a tanár, akinek az elismerésére vársz már majdnem két éve, negyedszerre is le "Dóráz" kicsit pipa leszel és a kelleténél nagyobb hangerővel visszaszólsz "Adri" mire ő "tényleg?"Mire te "Semmi, már megszoktam" Nagyszünetben elmész valami kaját venni magadnak, mert éhenhalás szélén állsz. Csak pár méteres sort kell kivárnod, mire odajutsz, és közlik veled, hogy " a csibehúsos szendvics elfogyott" Mire te " jó, akkor egy sajtos pogácsát kérek" Mire ő " most vitték el az utolsót " Mire te "akkor mi van?" Fel sorol egy csomó kaját, aminek a felére nem emlékszel, majd ráböksz egy szendvicsre, hogy azt kéred, várva azt, hogy elfogyott, de aztán mégis megkapod! Indulhatsz vissza a terembe végre megenni. A lépcsőn - a nagy izgatottságban, hogy ehetsz - elveszted egyensúlyodat, majd nem elzúgsz, de szerencsére bele tudtál kapaszkodni az előtted lévő emberbe, aki hülyén néz rád. Te mire valahogy visszaállsz egyenesbe, ránézel a gyerekre, és rájössz, hogy ő A srác, gyorsan végig fut a fejedben, hogy ma milyen helyes és te az előbb majdnem ráestél a lépcső közepén, mit majdnem ő tartott vissza attól, hogy betörd az orrod, és most tiszta lököttnek tart. Aztán összefutsz a matek tanárral - megint - köszönsz neki és ő erre egy kis gondolkodás után " Hello, Andi" Mire visszaérsz a terembe már a fejed színe eléri a mély-bordó árnyalatot, és többen kérdezik " mi a baj?" Te erre "Semmi, hágyál" Innentől senki sem szól hozzád, csak azért, mert nem fogod elmondani az egész hülye napodat 10X.
Vége a sulinak, mész enni. Az ebédlőben valami ételre emlékeztető kaját tesznek ki tányérokban, hogy ez "egészséges és finom" Jó, nem vagy ideges, mikor végeztél az evésel, megint visszamész a rettegett buszmegállóba, ahol a szemed előtt ment el a két buszod, ami jó. Legalább 20 percig vársz, hogy jöjjön valami jó járat. Ami közben legalább három emberrel találkoztál, akiket szívből utász, de bájcsevegni kell velük. Legalább 2 igen hülyén kinéző ember áll meg előtted, és legalább egy szerelmetes pár kezd el cuppogni melletted - ami egy kis idő után eléggé zavar - Jön a busz, viszonylag kevesen vannak rajta, "csak történik valami jó is ma" aztán leülsz, és vársz mikor kell leszállni. Aztán már érzed, majd látod, végül hallod, hogy két igen unintelligens ember tart feléd, és valami idiótaságról beszélnek, és mégsem kérheted meg, hogy ne beszéljenek, ezért ők csak folytatják, és beszélnek, mire leszállnál a buszról legalább 30 pontot esett az I.Q.-d.
Haza érsz, felmész a szobádba, látod az egész úgy néz ki mintha bomba robbant volna. Rendet raksz. Pihengetsz. Találsz valami idióta műsort a tévében, aminek az a következménye, hogy megint esett az I.Q-d szintje. Majd neki állsz tanulni, fél óra múlva megunod és inkább valami mást csinálsz. Mint pl.: Ülve alvás, olvasás, rajzolgatás, mindent csak ne keljen tanulnod. Estefele felkelsz az asztalodtól, de addigra annyira elzsibbadt a nyakat az idétlen póztól, ahogyan ültél, hogy félő gerincferdülésed van. Eszel valami finomat - már ami a korlátozott finomságú hűtő engedi - És a vegetatív állapotodban elkezded nézni a tévét. Mikor már majdnem bealszol a kanapén - ültödben - úgy döntesz ideje elaludni. Majd megint szöszmötölsz a fürdőben olyan 30-45 percig. Átveszed a pizsid, de persze első nekifutáskor fordítva veszed fel, csak aztán jól. Majd a szobád ajtajába belerúgsz egyet, majd a fájdalom hatása alatt, neki vágod a könyöködet is az ajtóba. Mostanra már sánta, félkezű meggyötört emberi lélek vagy. Csak az éltet egyszer hétvége lesz, csak várni kell még egy kicsit - röpke 5 napot, 13 órát, 20 percet, de ki számolja, mert te nem! - Bepakolsz a táskádba, de már félig alszol, szóval nem nézed a füzeteidet, kit érdekel, ha nem is lesz olyan órád holnap, vagy pár otthon marad, mert téged nem! MÁR NEM!
Betakarózol az ágyadba, rendesen, lekapcsolod a villanyt, a fejedet is leteszed. Végig fut előtted a napod, hogy milyen piszok szar volt. Aztán, hogy milyen jó lesz aludni. És eljut az agyadig a felismerés, ez az egész holnap újrakezdődik, nincs rá esély, hogy megúsznád, mert attól még, hogy újnap lehet ugyanolyan pocsék, mint a mai.
Ezekkel a gondolatokkal küszködsz egész este, és csak forgolódsz az ágyban, de álom csak nem jön a szemedre...
A vége-fele hallod valami ismert színész szinkronhangját a fejedben - de azért sem jössz rá , hogy kié lehet - Beszél hozzád:
"Balllfassz...
Szerencsétlen...
LÁMA...
Ha a hülyeség fájna...
Lúzer...
Mit bámulsz?...
Ez tényleg a te napod volt, vagy ez valami komédia?!"
Mire te:"tudom; örökölt; állat; ordítanék; hé-hé ez nem barkoba! ; téged; Igen ez az én napom!
Yuraru
