A gyönyörű kedves hősnőnk haját lebegteti egy gyönge szél. Fejét fordítja az irányába, a zöldfűvel borított mezőn elterülő csata emlékképe tükrözik. A puha föld beszívja a kiontott vért.
A mi főszereplőnk elteszi a kardját és szörnyülködve gondol tetteire.
- Sápadt vagy kissé – közölte a mellélépő másik igen fontos szereplő.
A hősnőnk fájdalmas pillantást vet a férfira és mellkasába temeti a fejét. Keservesen sírni kezdett, és könnyei potyogtak a fűre.
- Azért ennyire nem lehet rossz… - mélázott a férfi – nyertünk!
A nő letörölte nedves arcát.
- Tudom – szipogta – annyit küzdöttünk érte… örülök, de közben szomorú is vagyok…
A nő tudta, hogy ezzel nem magyaráz meg semmi a férfinak.
- Akkor meg miért sírsz? – kérdezte ő.
- A Földet – hangzott a nő tömör válasza – hiába mentettük meg, még is elvettünk tőle számos embert, amit nem hozhatunk helyre. Az egyensúlyt nem törtük meg ugyan… de lehet, hogy jobban érezném magam tőle. Imádkozom, könyörgök, hogy a lelkük jobb helyre kerüljenek… másodjára inkább őket menteném meg, mint sem magamat…
Szavait csönd követte.
A férfi sokáig nem tudott semmit hozzáfűzni, de végül kénytelen volt.
- Azok lelkéért könyörögsz, akik érted egy könnycseppet se hullattak? Másodjára máshogy cselekedtél volna? Azt nem hiszem… ez volt a kötelességed, a mi kötelességünk. Emberek éltével fizettünk, a szabadságunkért, a gyerekeink szabadságáért és hogy egy szebb jövőben kelljen felnőniük… azt mondod hiba volt, hogy felesleges?
- Nem mondtam – szólt csendben a főhősnő – de milyen emberként éljek ezután, ha mások életével fizettem a saját kényem-kedvem szerint?
A ragyogó kék éget egy felhő se álcázta. A folyamatos szellő mindenki arcát simogatta.
- Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogyan tekint az eseményekre – folytatta a férfi – ha te nem tudod, hogy miért kellette cselekedni, akkor senkise. Ha a te álmaid nem lesznek szépek és gyönyörűk, senkié se. Azt kérdezem, megvonnád ezt minden embertől? Képes lennél rá, csak mert hited-vesztetted?
- Nem – közölte határozottan – senkitől nem akarom elvenni a szabad álmodozás élményét… hisz az nem az enyém, és nem is a tied… mert egy gyerek álmából születik meg a felnőtteké is…
Yuraru
