Mikor a legszívesebben a két kezedet odanyomnád a füledhez, leülnél a sarokba, behunynád a szemed és várnál; kizárnád a külvilágot, mintha soha nem is létezett volna; elfelejtesz mindent és mindenkit; nem érdekel az idő; nem kell sírnod, vagy nevetned, nem vagy éhes, nem kell aludnod, nem kell tanulnod, nem kell gondolkodnod se; csak várnál; elbújhatnál a világ elől, ami sose találna rád, nem engednéd neki; és csak várnál; messze a bajok elől; a fájdalom elől; és csak várnál, amíg minden véget ér.
De ha ilyen egyszerűen feladnád, az már nem is te lennél, igaz?
Yuraru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése