szeptember 11, 2010
A harsona, halk zene,
mely átfedi a szűk szobát,
fejünk fölött suhan szerte szét tovább.
Talán, más nem is hallja.
Talán más nem is érzi.
Én hallom,
látom,
érzem,
kezembe veszem…
Míg csak dobog a szívem.
Yuraru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése