Ahogyan néztelek, mintha megszűnt volna a világ.
Értelmet kapott az is, amiről régebben nem hittem.
Együtt lett a minden mi; telivé, ragyogóvá lettünk.
Ahogyan néztelek, elmerengtem ébren.
Könnyed volt minden, nem számított semmi, csönd volt.
Eszembe jutott pár pillanat rólad, rólam és rólunk.
Ahogyan néztelek csukott szemeddel néztél vissza rám.
Nem láttad, nem láthattad, de együtt vettük a levegőt.
Ugyanúgy mozgott a mellkasunk, ugyanúgy vert a szívünk.
A szemünk is forgolódott a színesebbnél színesebb álmokban.
És ahogyan néztelek, én lettem te és te lettél én.
Veled álmodtam tovább ébren, folytatván, hol félbe marasztaltad.
Mintha te álmodtad volna az én álmom, s én a tiéd tovább,
ébren, el nem aludván, álmodoztam még; még tovább!
Értelmet kapott az is, amiről régebben nem hittem.
Együtt lett a minden mi; telivé, ragyogóvá lettünk.
Ahogyan néztelek, elmerengtem ébren.
Könnyed volt minden, nem számított semmi, csönd volt.
Eszembe jutott pár pillanat rólad, rólam és rólunk.
Ahogyan néztelek csukott szemeddel néztél vissza rám.
Nem láttad, nem láthattad, de együtt vettük a levegőt.
Ugyanúgy mozgott a mellkasunk, ugyanúgy vert a szívünk.
A szemünk is forgolódott a színesebbnél színesebb álmokban.
És ahogyan néztelek, én lettem te és te lettél én.
Veled álmodtam tovább ébren, folytatván, hol félbe marasztaltad.
Mintha te álmodtad volna az én álmom, s én a tiéd tovább,
ébren, el nem aludván, álmodoztam még; még tovább!
Yuraru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése