Mostanában elég sokat gondolok arra, hogy milyen szép lenne egy könyv szereplőjének lenni. Ahol olyan dolgokat is megtehetnél, amit máshol soha. Átélhetnéd a legszebb kalandokat, különleges lehetnél. Én mindig arra gondolok, hogy ha lehetne valamilyen szupererőm mi is lenne az... Ha tudnék kardozni, verekedni, milyen érzés lenne. Mert egy mesebeli szereplő azt csinál, amihez csak kedve van. Ott alszik, ott eszik, ahol akar. Csak az írón múlik, hogy mik a határai.
Akár felszállhatna az égbe, messze a csillagokig és annál távolabb nem is lehetne már tőled. ÉS te csak nyújtanád a kezed az ég felé, hogy elérd. Körbe-körbe forognál, szemedbe sütne a nap és elszédülve lepuffannál a puha fűre. Mert nekünk embereknek, mindig van olyasmink, amit soha nem érhetünk el... bárhogyan küzdünk is érte.
Akár felszállhatna az égbe, messze a csillagokig és annál távolabb nem is lehetne már tőled. ÉS te csak nyújtanád a kezed az ég felé, hogy elérd. Körbe-körbe forognál, szemedbe sütne a nap és elszédülve lepuffannál a puha fűre. Mert nekünk embereknek, mindig van olyasmink, amit soha nem érhetünk el... bárhogyan küzdünk is érte.
Yuraru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése