Ha visszagondolok mi történt velünk,
Kezdem, azt átérezni mintha megérteném.
Elhalványult szavaim, valójában ott voltak,
Pont mellettem.
Hosszú éjszakák melyeken át nem jött válasz,
egy kevés melegségés,
és vágyódás a messzeségbe.
Csak felidézem őket újra és újra, így élek,
Az idő cseppjeit tartom két kezemben,
kitartok enyhén az elfelejtett emlék mellett,
mikor elnémultak ajkaim,
Ezt az érzést örökre megőrzi a szívem.
Yuraru
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése